"Aranyoskám, mi az a sok kriksz-kraksz azon a papíron, Te tudsz már írni-olvasni, felolvasod nekem?" - kérdezhette egy elképzelt szilágyrekettyési asszonyság 100-150 éve tanult unokáját. Ma, amikor az írás-olvasás hazánkban teljesen elterjedtté vált, sokkal kevésbé beszélhetünk arról, hogy valaki nem tudná papírra vetni a gondolatait. Tehát a fenti kérdésünkre, ha statisztikai megközelítést alkalmazunk, mondhatjuk, hogy Magyarországon legalább 9 millió ember.

Különbség azonban abban már jóval inkább felmerül, hogy élünk -e ezzel a tudással, és hogy miként. Véleményem szerint az tud igazán írni, akinek van miről. Az írás nem önmagáért van, értéket, tudást, információt közvetít. Akármit is írunk le, hinnünk kell abban, hogy azzal hatással leszünk arra, aki elolvassa. Az képes igazán írni, akinek az üzenetét, sorait elolvasva változás jön létre. És végezetül egy idézet:

"Légy Te a változás, ami látni akarsz!"