Miért? Isten vidám?

Buszon utaztam aminap és egy anyuka ült velem szemben a gyermekével. A kisfiú olyan hároméves-forma lehetett. Ahogy néztem, gyönyörködtem benne, önkéntelenül is elmosolyodtam. A kissrác visszamosolygott. Nekem is eggyre jobban mosolyra húzodott a szám. A kicsit ez arra ösztönözte, hogy még inkább somolyogjon, nevessen, a szeme is vidáman csillogott. A szívünk egyre inkább megtelt boldogsággal.

Arra gondoltam, így tükrözhetjük mi is vissza Isten szeretetét.

Isten boldog Isten, ma is rád mosolyog.